Egy ismerős nyár közepén azt mondta, nagy elvárásaim vannak az emberekkel, férfiakkal kapcsolatban. Kezdem azt hinni, igaza volt. Semmi nem az aminek látszik ... Barátkozunk, ismerkedünk de már az első lépéseknél elbukunk. Egyik nap még jelentettél valamit, a másikon már mintha nem is léteznél. Ehhez elég az elmúlt 1 hetet figyelembe venni. Hívtak, találkoztunk, utána semmi. Barátkoztunk, beszélgettünk, hazudtak. Sajnos ezt folytathatnám tovább. Eközben mindenki azzal jön, ne üljek itthon, ismerkedjek, randizzak. De minek? Az emberek nem szeretik ha őszinte vagy. Nekik csak az kell, amit hallani akarnak, igazából nem kíváncsiak arra mit gondolsz, mit érzel. Én kizárom az ilyen embereket az életemből nagyon hamar, tudom, ez sem tetszik, de mi értelme lenne hazudozni? Unom már, hogy szinte csak ilyen emberekkel hoz össze a sors. Egy kicsit nézzünk magunkba és gondolkozzunk el, mert az élet elrepül felettünk és észre se vesszük, hogy közben egyedül maradtunk.
Ajánlott bejegyzések: