Ismét elrohant egy év... motorozás nélkül. Ha valaki két éve megkérdezett volna, eltudom-e képzelni az életem motorozás nélkül, szemközt nevetem és azt válaszolom, olyan sosem lesz. Szinte hihetetlen, de most mégis "megvagyok" nélküle. Az év második fele a munkában elég jól alakult, nem lehet okom panaszra ezen a téren. Barátok terén se nagyon változott a helyzet, igaz, több száz kilóméterre vagyunk egymástól, de megtaláljuk a módját, hogy a másik tudtára adjuk, mennyire fontos. Aztán jön az a mumus magánélet. Úgy tűnik egyenlőre ez a része nem szeretne működni az életemnek. Sokat gondolkodok mi lehet az ok. Valahogy senki sem fog meg. Amikor pedig úgy érzem, ebből lehetne valami, olyan dolgok jönnek előtérbe, amit nem tudok tolerálni. Volt akit megbántottam, sajnálom nagyon, tudom, ez nem vigasz számára, de tiszta szívvel hiszem, ráfog jönni idővel, jobb volt így mindenkinek. Belefáradtam a társkeresésbe, se időt, se energiát nem szeretnék tenni már ebbe. Hiszem, ha valakivel le kell élnem az életem, az rám fog akadni keresés nélkül is. Eszembe jutsz még néha Te is, talán tudatalatt egy gát lett bennem a történtek miatt. Lezártam az életemnek azon részeit is, ami nem épített, csak elvett belőlem. Augusztusban cica tulaj lettem, sokat agyaltam, mennyire jó ötlet, de ma már nem tudnám elképzelni Milu nélkül az életem. Persze néha eltudnám dobni az eszem, annyira eleven és kíváncsi tud lenni. Mindezt leszámítva, imádom a kis szarost.
Tiszta szívből kívánok mindenkinek Szeretetben, Egészségben Boldog Új Évet.
Ajánlott bejegyzések: