Már alig vártam a szombat reggelt, de végre eljött.10-re megérkezett Keme Évivel és kezdetét vette a Nyíregyházáig tartó vége láthatatlan utazás. Eger magasságában felvettük kedves barátnőmet, Elit is. Innen már csak 1 óra és célba értünk. Nyíregyen belül könnyen oda találtunk a szálláshoz, lepakoltunk és egy kisebb megbeszélés után eldöntöttük mit nekünk pár km, gyalog indulunk útnak (hátha közben akad egy hambis és falatozni is tudunk). Nah, mondanom se kell, rosszul döntöttünk. Az út felénél már dideregve imádkoztunk, hogy legalább egy MCdönci legyen a közelbe. Ezt a célt sikerült elérni. Miután "belakmároztunk" újult erővel nekivágtunk az út folytatásának. A legnagyobb örömet az jelentette mikor megláttuk a Bujtosi Szabadidő Csarnokot. Egyhangúan sóhajtottunk fel, végre itt vagyunk! Egy apró egyeztetést követően már bent is voltunk. Megkerestük Sanyát, kifaggattuk hogyan mennek itt a dolgok s egy kevés beszélgetés után kerestünk magunknak helyet a lelátón, mert az első rajthoz készülődtek a riderek. Életem első terem-cross versenyén voltam és ahogy vártam le is nyűgözött teljesen. A versenyek több mint 4 órán keresztül zajlottak, miközben rájöttünk, hogy még kabátban is alul vagyunk öltözve. Gyorsan vettünk egy forró teát, találtunk egy meleg radiátort magunknak és vártuk a felolvadást. Az első nap végeredménye nem maradt el a várttól, Sanya a kategóriájában megnyerte az összes futamot. :) Az eredmény hirdetés után visszamentünk a szállásra, kicsit megalapoztuk az estét és a szomszédos étteremben vacsoráztunk. Persze "mázlink" volt, mert pont karaoke estet tartottak. Hihetetlen de az alatt a röpke óra alatt míg ettünk nem hangzott fel szinte semmi más, csak a frankón lélekölős depis zenék .... Vacsora után elkezdtük összeszedni magunkat az esti terem-crossos "afterpartyra"és olyan éjfél körül Elivel taxiba ültünk, felvettünk még egy kedves "idegent" és megérkeztünk az esti buli helyszínére. Eleinte elég gyászosnak tűnt a hangulat, de nem kellett fél óra és eszméletlenül jól éreztük magunkat. Ezt köszönhettük a zenei felhozatalnak. 10-15 éves slágereket hallhattunk, de meg merem kockáztatni, hogy volt ott régebbi is. :) Teljesen elvarázsolt, megint 16 évesnek éreztem magam. Egy kis túlzással talán, de azt mondhatom, hogy réges régen éreztem ilyen jól magam egy szórakozó helyen. Hajnal tájt úgy gondoltuk ideje aludni is egy kicsit. Egy elképesztő éjjelt magunk után hagyva fáradtan, egyben boldogan lezártuk az estét. A reggel hamar eljött mivel de. 10-ig elkellett hagyni a szobát. Kicsit nyúzottan, ugyanakkor még az este hangulatával a lelkünkben a csarnokhoz kocsikáztunk. Mindenhol ismerős arcok voltak az esti partyról, ki tudja miért, mindenki mosolygott ránk. Ekkor felmerült bennünk a gyanú, talán túl jól sikerült az este, de nem hinném, hogy ez állt a dolgok mögött, mivel egész este csak táncoltunk, csak táncoltunk, csak táncoltunk ... Délután 3-kor kezdődtek a versenyek, ezért mi úgy döntöttünk nyakunkba vesszük Nyíregyet. Elsétáltunk a belvárosba, ittunk egy finom forró kávét - csokit és közben kibeszéltük az estét, az élet nagy dolgait. Megkerestük a plazat, átfutottunk pár boltot, ebédeltünk egyet és indultunk vissza a csarnokba. Most már tudtuk hol kell ülő helyet nézni magunknak, hogy ne nagyon, hanem csak egy picit fázzunk. A vasárnapi versenyek eredményei hasonlóan alakultak mint előző nap. Sanya megnyerte mind két napot és a döntőt is! Gratula neki itt is!!! Miután kihirdették az eredményeket útnak indultunk haza. Közben megbeszéltük a hétvége történéseit. Szép volt, jó volt, de rettenetesen hideg volt. Gödöllő tájékán még úgy gondolta az időjárás, hogy megtréfál minket. Az autópálya lefagyott és csúszott rendesen, de vettük az akadályt és folytattuk utunkat hazafelé. Jó volt újra otthon lenni (Isti mellett). Végre melegben, két nap didergés után. 
Ajánlott bejegyzések: