Lassan 2 hónapja, hogy megint Pesten vagyok. A barátok tudták milyen nehéz volt meghoznom ezt a döntést. Nem akartam visszajönni, de a munka miatt muszáj volt. Megint a hátam mögött hagytam mindenkit és mindent. Már az első nap utáltam itt lenni, jöttek az emlékek, azok a szörnyű emlékek ... és a magány. De most úgy néz ki megtaláltam a boldogsághoz vezető utat. Sikerült rendes munkát találni, egy "rózaszín barlangot" ami a nap végén melegséget tud nyújtani, ahol eltudok bújni a világ elől, ha éppen ahhoz van kedvem. Na, de ami a legfontosabb, hogy itt van nekem Ő. Hihetetlen érzés megint szeretni és viszont szeretve lenni. Sokan azt hiszik csak álca az egész, de nekik üzenném: Szeretem Vogue-t, tiszta szívből és ezen akárhogyan is próbálnak változtatni, nem fog menni! :)
Köszönöm Nektek drága barátok ( Eli és Andi ), hogy mindig mellettem vagytok! Nélkületek nem sikerülhetett volna újra felállni! <3
Ajánlott bejegyzések: