Most, h visszatekintek a múltra látom csak igazán mennyire erős voltam. Felnőttem! Hagytam, hadd menjen, ha már úgy érzi, nem akarja velem megosztani az életét. Igaz, majd belehaltam és szerettem volna h egy rossz álom legyen az egész, egyik reggel felkelni, kinyitni a szemem és Őt pillantani meg amint békésen szundikál... Gyorsan múlik az idő, lassan egy éve h egyedül járom az utam, kezdek rájönni, h egy nagy szívességet tett nekem ez az elválás. Végre újra a "régi" mosolygós csajszi vagyok, aki úgy éli az életét ahogyan azt szeretné és nem úgy, ahogyan azt mások jónak látják. Innentől kezdve nincs olyan ember aki letudna téríteni arról az útról amit kitűztem célomul magam elé.
