Nehéz megfogalmazni mi zajlik most bennem. Egyszerre vagyok boldog és szomorú. A szívem tele van szeretettel, kétséggel. Véletlenül futottunk össze és ha nincs egy közös imerős, nem figyelünk fel a másikra. Ennek már lassan egy hónapja, azóta minden nap beszélünk, amikor időnk engedi találkozunk. Nagyon jól érzem magam a társaságában és tudom-érzem, hogy ezzel Ő is így van, kedvel engem. Őszintén tudunk kommunikálni egymással, még ha néha fáj is egy - egy mondat. Ő nem akarja lekötni magát, viszont én állandóságra vágyom. Nem tudom hogyan lesz így tovább, majd az idő eldönti. Talán Ő is csak egy szereplő azon az úton ami a boldogsághoz vezet.
"Nem baj, ha olyasvalakit szeret az ember, aki nem szereti viszont, de csak akkor, ha az illető rászolgál a szeretetre. Ha kiérdemli azt!"
Cassandra Clare
