"Érzelmi analfabéták tucatjaival körülvéve éljük napjainkat. Gyakran észre sem vesszük egészen addig, amíg nem kerülünk olyan helyzetbe, hogy muszáj legyen érzésekről beszélgetni – hiszen normális, felnőtt emberek ezt teszik. Zárva, elzárkózva, bezárkózva élnek emberek ezrei minden áldott nap. Ragaszkodnak, bepakolnak az életükbe, és önző módon csak a saját érdekeiket helyezik előtérbe. Semmi más nem is számít. Miért számítana? Besétálnak az életedbe, maradnak is, egészen addig, amíg szembesülniük kell azzal, hogy az embereknek bizony vannak érzései, amiket csak azok kaphatnak meg, akik valóban értékelik azokat. Van, aki nem teszi. Van, aki bezár, mert most az olyan menő. Élhetsz kapcsolatokban, barátságokban, ám egy életünk van. Egyetlen, amit meghatároz az, hogy kiket teszel bele. Pakolj olyanokat, akik rettegnek az emberi érzésektől, attól, hogy közel engedjenek magukhoz, és te is ilyenné válsz. Legyenek érzéseid, akit elijeszt, az mehet is. Nincs szükséged rá. Egy percig se fogd vissza magad, tudod miért? Mert lesz, akinek pont az lesz a minden, ami belőled árad. Az teszi majd többé, boldoggá, teljessé, és nem az állandó álcák mögött való rejtőzködés. Az nem élet.
Tipp: Őszinteség, nyitottság, bátran. Tisztázd, hogy mit akarsz, és merd közölni. Mit veszíthetsz? SEMMIT. Nem egy olyan barátom van, aki gondolkodás nélkül el meri mondani, hogy mi zajlik benne, hogy mit akar, és pontosan ezért van köztünk mély kapcsolat. Azért, mert látom, hogy BÁRMIT megoszthatok vele, és ez oda- vissza működik. Döntsd el hogy értelmetlen kötődésekre szeretnéd az életedet fecsérelni, vagy igaz kötelékekre, olyanokra, amik bármikor ott vannak, amikor szükséged van rájuk. Csak az őszinteségnek van értelme, csak annak, hogy valóban szeretjük egymást."
