Várom, hogy visszatérj, szótlan a szemembe nézz, mosolyogj szomorún: - Semmi az egész! Semmi az egész. Minden volt - ennyi lett! Vezess már haza engem. Szorítsd a kezemet. Éjjelenként majd néha, ha erősek leszünk, amit remélni kellene - arra emlékezünk.
