Ma újra találkoztam pár régi (számomra kedves) ismerőssel. Jó volt beszélgetni velük és hallani, hogy minden rendben alakul az életükben. Rájöttem, hogy nagyon hiányoznak nekem. Főleg Andris ... Legszívesebben egy öleléssel köszöntöttem volna, de sokszor nem csak magunkra kell gondolni hanem a körülöttünk lévőkre is. Nagyon jó érzés volt látni, hogy boldog és ezt az örömöt megtudja osztani mással is.
Viszont aki miatt mentem, sajnos már nem volt ott, épp elkerültük egymást. Nekem nagyon hiányzik a társasága. Azt hiszem neheztel rám ... , ezt szerettem volna megbeszélni vele, de úgy néz ki erre a beszélgetésre megint várni kell. 
